Mit tanulhatsz egy társasjátékból?

Felmerült már benned, hogy többet hozz ki az élet apró mozzanataiból? Hogy megláss bennük valami mélyebbet, ami aztán más élethelyzetben a hasznodra válik? Azt tapasztaltam, hogy a társasjátékozás rengeteg ilyen apró tanulsággal tud szolgálni, ha kellő figyelemmel játsza az ember, utána pedig reflektál arra, amit átélt. Mire is gondolok pontosan?

Nemrég az Avalon nevű titkos szerepes játékkal játszottunk, melynek során a gyanúsítgatások és blöffölések mátrixában kell rájönni, hogy kik állnak a jók, illetve a gonoszak oldalán. Én a jók csapatába kerültem, így a játék során semmiféle biztos információval nem rendelkeztem. Viszont észrevettem, hogy az elmém nagyon szívesen feltöltené e bizonytalanság szülte űrt mindenféle légbőlkapott feltételezéssel. Vajon tényleg gyanúsan nézett a velem szemben ülő vagy csak én akartam belelátni?

Mindezt tudatosítva úgy döntöttem: inkább elfogadom a nemtudást, és csak figyelek. Köszönhetően annak, hogy a feltételezések nem kötötték le a figyelmemet, hamarosan kiszúrtam, hogy ki kapta a jók csapatából a mindentudó Merlin szerepét, és megértettem az utasításait, melyeket csendben, a pillantásával küldött. A játékot végül a gonoszak nyerték, de mint kiderült, valóban az igazi Merlint találtam meg és jól értettem az üzeneteit, pusztán mert tisztán tartottam az elmémet a feltételezésektől.

Ezt a tanulságot pedig néhány nappal később remekül tudtam hasznosítani, mikor egy barátom nem jelent meg a megbeszélt online találkozónkon. Az elmémben mindenféle érzelem és okoskodás kergette egymást – de én ezek követése helyett inkább elfogadtam, hogy nem tudom a távolmaradása okát, annak hiányában pedig inkább nem ítélkezek vagy lovallom bele magam semmibe. Ez a felismerés megnyugtató érzéssel töltött el addig is, míg el nem rendeződött a helyzet.

Mit tanulhatsz egy társasjátékból?

Mit tanulhatsz egy társasjátékból?

Reflektálj magadra!