Akarok én sietni?

Szeretek nyugodtan közlekedni, nemrég mégis azon kaptam magam, hogy galoppozva vágok át a Boráros téren. De nem valami könnyű kis kocogásra kell gondolni, bennem ugyanis valóságos harc dúlt a rohanó városi életmóddal szembeni ellenállásom és az „el kell érni a buszt!” parancs között. Ahogy erre ráeszméltem, döntéshelyzetben találtam magam: a két küzdő fél közül melyiknek az akaratát teljesítsem? Úgy határoztam, hogy majd máskor haladok kényelmesebb tempóban. Most viszont legyen futás – de ha már futok, legalább élvezzem! Ahogy megszületett ez az elhatározás, eltűnt belőlem a harci feszültség, és szó szerint mosolyogva, könnyedén értem el a buszt. Belső ellenállás nélkül észrevehetően gyorsabban haladtam, nem mellesleg immár kifejezetten szórakoztatónak találtam a járókelők közti cikázást, és az egész helyzet pozitív élménnyé vált.